Téli alkony

 Kosztolányi Dezső: Téli alkony 

 

Aranylanak a halvány ablakok...
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.
 

Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.
 

A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.
 

S az ónszín égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.
 

Tél

JÓZSEF ATTILA: TÉL

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,

Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,

Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! –

S rászórni szórva mindent, ami szép.

 

Dalolna forró láng az égig róla

S kezén fogná mindenki földiét.

 

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hisz zúzmarás a város, a berek…

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni

És rakni, adjon sok-sok meleget.

 

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,

Hogy fölengednének az emberek!

Luca, Luca...

December 13-a, Luca napja 1582-ig, a Gergely-naptár életbe lépéséig az év legrövidebb napja, a téli napforduló ünnepe volt. Luca neve a latin lux (fény) szóból származik, ezért egyes helyeken úgy is nevezték Lucát, hogy a fényt hozó. Svédországban ezen a napon mindenütt örömtüzeket gyújtottak. A téli napforduló - s vele együtt Luca is - aztán a néphitben a boszorkányok napja lett, mert a hosszú éjszaka miatt a gonosz erők ilyenkor árthatnak legtöbbet varázslataikkal.

Népszokások sokasága kötődik hozzá, ezek közül a legismertebb a lucaszék készítése, illetve a Luca-kalendárium hagyománya. Eszerint a Luca napja és karácsony közötti 12 nap időjárásából következtethetünk  az új év 12 hónapjának időjárására.

Luca napja a nők számára úgynevezett dologtiltó nap volt, mert ilyenkor mindenhol boszorkányok leselkednek. Luca a neve napján végzett munkát (tűzgyújtást, kenyérsütést, mosást) megbüntette, bevarrta a tyúkok "tojókáját". Nem volt szabad fonni, szőni sem, mert úgy tartották, Luca összekeveri a fonalat, kóccá változtatja, és kócot tesz a vétséget elkövető eszének helyére. A gazdasszonynak sokat kellett ülnie, hogy a kotlósa is jó ülős legyen.

Szokás volt az is, hogy egy cserépbe búzát vetettek, s ha karácsonyig minden szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani. Fiatal legények és leányok kis csoportokban házról házra járva lucáztak, rigmusokkal megvarázsolták a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek.

Luca-nap estéjén és éjszakáján megengedett volt a tréfálkozás, de még a lopkodás is. Az udvari kútból vizet csentek, nem egy udvar reggelre kapu nélkül maradt, ezt a fiatal legények vagy a szomszédba vitték, vagy a ház tetejére rakták. Gyakran reggelre a szomszéd a szekerét is a háza tetején találta meg.  

Forrás: https://www.penzcentrum.hu/otthon/20231212/luca-nap-eredete-tortenete-mit-unneplunk-december-13-an-hagyomanyok-nepszokasok-babonak-luca-napjan-1144664#

Hull a hó!

Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó

 

Betemetett a nagy hó

erdőt, mezőt, rétet,

minden, mint a nagyanyó

haja, hófehér lett.

 

Minden, mint a nagyapó

bajsza, hófehér lett,

csak a feketerigó

maradt feketének.

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

 

Szakad  a hó nagy csomókban,

veréb mászkál lent a hóban.

Veréb! Elment az eszed?

A hóesés betemet.

Nem is ugrálsz, araszolsz,

hóesésben vacakolsz.

 

Fölfújtad a tolladat,

ázott pamutgombolyag.

Mi kell neked? Fatető!

Fatető!

Deszka madáretető.  

Jön a Mikulás

 

Szalai Borbála: Üzenet

Télországból

fontos hír jött

üzenet.

Gyors járású

szélpostával

érkezett:

„Ma éjszaka

útnak indult

Télapó!”

A nagy hírre

szállingózni

kezd a hó.

Milliónyi

hócsillagot

hint a tél,

fütyörészve

nagy munkához

lát a szél:

hópihékből                                           

sző a fürge

fergeteg

puha, fehér

gyémántfényű

szőnyeget.

El is készül

mire megjön

Télapó,

s mindent befed

ez a puha

csillogó takaró.

Advent

 Nemes Nagy Ágnes: Karácsony

Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.

Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
– S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.

Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.

December

 "Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában... hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni." (Márai Sándor)