Gyerekek, gyerekek...

Legelőször 1920-ban Törökországban ünnepelték meg a gyereknapot. Hamarosan az ENSZ magáévá tette az ötletet, indítványozta az országoknak, hogy emlékezzenek meg a gyerekekről, szenteljenek egy napot nekik. Mivel a  gyermeknap idejének kiválasztását az egyes országra bízta, így azok más-más napon szervezik meg a gyerekprogramokat. 

Magyarországon 1950-től 1953-ig június első vasárnapján, azt követően pedig minden év május utolsó vasárnapján rendezték, illetve rendezik meg a Nemzetközi Gyermeknapot. 

A gyermeknapi rendezvények célja a világon a gyermekek kizsákmányolása elleni harc, továbbá a gyermekek egészségvédelme és a tanulási lehetőségeik megjavítása. 

A méhek világnapja

A méhek világnapja első ízben 2018. május 20-án került a naptárakba. A dátum magyarázata az, hogy 1734. május 20-án született az európai méhészet kiemelkedő alakja, Anton Jansa. Az ő méhészeti munkásságának állítanak emléket azzal, hogy születésnapjának dátuma lett a méhek világnapja.

Magyarországon már 1994-től ünnepeljük ezeket a dolgos, szorgalmas rovarokat. Azóta a Magyar Méhészek Egyesülete kezdeményezésére április 30-a méhek napja.

A méhek bizony megérdemlik a dupla ünneplést, hiszen az utóbbi években Európa-szerte drasztikusan csökkent a számuk. A méhek beporzó szerepe nemcsak a környezetünk, de a gazdaság szempontjából is létfontosságú. A statisztikák szerint csak a méhek az uniós élelmiszertermelés 76%-át befolyásolják. Számos növény szaporodása közvetlenül tőlük függ és eltűnésük bizonyos növényfajok kihalásához vezethet. 

Olvasd el az alábbi linken található érdekességeket is: https://folyoiratok.oh.gov.hu/mikkamakka/a-mehek-titokzatos-elete

Gyurkovics Tibor: Méhmunkás Zümmög, ahogy elsuhan, virágokra rázuhan. Begyűjti a nektárport, királynőjének hódol.

Minden este elszámol, minden reggel elindul napsütésben, szélesésben minden nap csak robotol.

Ha meglátod egy virágon, hozzá ne érj, kardja van, beléd szúrja, inkább meghal.

Télen ő csak vegetál, nyári napsütésre vár, alszik bundában egy báb.

Évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében”

 1902. május 19-én, Párizsban egyezményt kötöttek az európai államok a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a madarak és fák napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk szabályozott. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben írta elő: évente egy napot a népiskolákban a tanító arra szenteljen, hogy a tanulókkal a hasznos madaraknak és azok védelmének jelentőségét megismertesse.  A törvény a magyar erdők, mezők dalos madarainak és a fáknak megvédelmezését kívánta elérni akkor, "amikor a fogékony gyermeklelket a madarak és fák szeretete felé igyekezett gyöngéden hajlítani”. 

Álljon itt egy részlet Márai Sándor A nagy erdőkről és a fenyőkről című írásából.

Az erdőkben van valami megrendítő, különösen a fenyőerdőkben. Nemcsak sötét és következetes hallgatásuk rendít meg, mély árnyaik, templomi fenségük és áhítatos magatartásuk. Megrendítő az élet akarata, mellyel egy nagy erdő kifejezi a világerőket. Gondoljuk csak el, miféle erők és szándékok építették az ötvenméteres fenyők százezreit! Mit pazarolt el a természet magvakban, porzókban, bibékben, kísérletekben, napsütésben, esőben, széljárásban, míg egy ilyen erdő felépült! S milyen céltudatos és néma ez a létezés, mely semmi egyebet nem akar, csak lenni, csak felnőni és évszázadokon át megmaradni, teljesen kifejezve önmagát, lélegezve, felelve a világnak s ugyanakkor nem tör senki és semmi ellen, otthont és életet ad élőlények milliárdjainak. Milyen nagy és bölcs közösség ez az ötvenezer holdas fenyőerdő. Mint az ősapák, úgy őrködnek az élet fölött a fenyők. Egyszerre felelnek hatalmas törzsükkel a földnek és az égnek. Amikor csak teheted, menj az erdőbe.

forrás: https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_madarak_es_fak_napja

Édesanyámnak

 Keresek virágot,

pirosat, fehéret,

bokrétába kötöm, 

s odaadom néked.

Nem is kívánok én

érette egyebet,

csak, hogy édesanyám,

ölelj meg, csókolj meg.  (Gyulai Pál)