Hamarosan április 2-a

A gyermekkönyvek nemzetközi napja, a meseírás napja

1967 óta Hans Christian Andersen dán meseíró születésnapján ünneplik világszerte a gyermekkönyvek nemzetközi napját. Az ünnep célja, hogy a gyermekekkel megszerettessék az olvasást, a könyveket.

„…megtanultam olvasni. És megtudtam, mi a könyvek titka. Az, hogy minden bennük van. Nemcsak a tündérek, a manók, királykisasszonyok, a gonosz boszorkányok, hanem én is meg te is, örömeinkkel, gondjainkkal, vágyainkkal, bánatunkkal, benne van a jó meg a rossz, az igaz és a hamis, a természet, a világmindenség; ez mind, mind elfér a könyvekben.Nyisd ki a könyvet! Megosztja veled minden titkát”- vallja Janikovszky Éva író. 

Érdekesség: másik kedvelt meseírónk, Csukás István is április 2-án született!

Könyvtári programjainkról hamarosan itt találtok tájékoztatást...

A héten

TAVASZI NAP-ÉJ EGYENLŐSÉG - március 20-a

Az idén március 20-ára esik a tavaszi nap-éj egyenlőség, amely a csillagászati tavasz kezdete is egyben. 

Ilyenkor a Föld mindkét féltekéjén megegyezik a nappal és az éjszaka hossza , mivel Nap  az Egyenlítőn delel, a nappal és az éjszaka mindkét féltekén ugyanannyi ideig tart. Az északi félteke tavaszi nap-éj egyenlősége a déli féltekén őszi nap-éj egyenlőség. 

A régiek a márciust tavaszelő hónak vagy böjtmás havának is nevezték.Erre az időszakra érdekes népi megfigyelések vonatkoznak:

Ha márciusban mennydörög, akkor szeles év várható.

Aki az első márciusi hóban megmosdik, örökre szép marad.
A március hónapban született gyerekek pedig serény, dolgos, istenfélő emberek lesznek, akik szeretik az igazságot, a jó erkölcsöt, kedvesek és bölcsek.

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik,
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb, aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.

(Weöres Sándor: Tavaszköszöntő)

A VÍZ VILÁGNAPJA - március 22-e 

Megünneplését az 1992. évi Rio de Janeiró-i környezetvédelmi konferencián kezdeményezték. Ennek hatására az ENSZ felhívja a kormányok, szervezetek és magánszemélyek figyelmét a víz fontos szerepére életünkben. A közös célunk az, hogy óvjuk, védjük környezetünket, s ezen belül a Föld vízkészletét.

"Van egy forrás valahol egy öreg erdő sátorában, valamikor a korsómmal vízért én is odajártam.

Ott tanyáznak a rigók is, közelében raknak fészket; alkonyatkor odajárnak szarvasok és szomjas őzek.

Láttam belőle kortyolni nyári napot, teleholdat, csillaghullás idején a csillagok mind belehullnak."

(Kányádi Sándor: Ének a forrásról)

1848. március 15.

"Áldott legyen emléke a
Márciusi ifjúságnak! 
Kibontották összegöngyölt
Zászlaját az igazságnak. 
Minden szavuk égzengés volt, 
Végigdörgött hazánk felett... 
Koporsói mély álmából
Fölkeltette a nemzetet."

                      (Pósa Lajos: A márciusi ifjúság)

 

"Vannak napok, melyek nem szállnak el, 
De az idők végéig megmaradnak, 
Mint csillagok ragyognak boldogan 
S fényt szórnak minden születő tavasznak. 
Valamikor szép tüzes napok voltak, 
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak. 
Ilyen nap volt az, melynek fordulója 
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja."

                    (Juhász Gyula: Március idusára)

"Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,
Te a népek hajnalcsillaga!...
Megvirradt, fölébredett a föld, fut
A hajnaltól a nagy éjszaka.
Piros arccal
Jött e hajnal,
Piros arca vad sugára
Komor fényt vet a világra;
E pirúlás: vér, harag és szégyen
A fölébredt nemzetek szemében."

                       (Petőfi Sándor: 1848)

Itt a tavasz!

Radnóti Miklós: Március

Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt
s zajong a március.
A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.

Áprily Lajos: Március

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka 
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?

Gyárfás Endre: Ébresztő

Ébresztőt fújnak

fürge rigók;

ledobja kertem

a hótakarót.

Ébred a hóvirág,

körültekint,

meglesi alvó testvéreit.

Parányi harangja

messzire cseng:

- Tőzike, ibolya,

ne szenderegj!

Salamon pecsétje,

téltemető,

sáfrány és kankalin,

bújj csak elő!

Bőrlevél, jácint,

ébredjetek!

Itt az év reggele:

a kikelet.