1848. március 15.

"Áldott legyen emléke a
Márciusi ifjúságnak! 
Kibontották összegöngyölt
Zászlaját az igazságnak. 
Minden szavuk égzengés volt, 
Végigdörgött hazánk felett... 
Koporsói mély álmából
Fölkeltette a nemzetet."

                      (Pósa Lajos: A márciusi ifjúság)

 

"Vannak napok, melyek nem szállnak el, 
De az idők végéig megmaradnak, 
Mint csillagok ragyognak boldogan 
S fényt szórnak minden születő tavasznak. 
Valamikor szép tüzes napok voltak, 
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak. 
Ilyen nap volt az, melynek fordulója 
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja."

                    (Juhász Gyula: Március idusára)

"Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,
Te a népek hajnalcsillaga!...
Megvirradt, fölébredett a föld, fut
A hajnaltól a nagy éjszaka.
Piros arccal
Jött e hajnal,
Piros arca vad sugára
Komor fényt vet a világra;
E pirúlás: vér, harag és szégyen
A fölébredt nemzetek szemében."

                       (Petőfi Sándor: 1848)