Dsida Jenő:

Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony, 
Élünk dión, friss kalácson: 
mennyi fínom csemege! 
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága 
csillog-villog: csupa drága, 
szép mennyei üzenet: 
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek, 
kályha mellett körben ülnek, 
aranymese, áhitat 
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek 
és kántálva ráköszönnek 
a családra. Fura nép, 
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég 
a szemeken, a harangjáték 
szól, éjféli üzenet: 
Kis Jézuska született! 

Juhász Gyula: 

Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben 
Ilyenkor decemberben. 
A szeretetnek csillagára nézek, 
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, 
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot, 
S amit az élet vágott, 
Beheggesztem a sebet a szívemben, 
És hiszek újra égi szeretetben, 
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet 
Hallok, szomorún nézek, 
A kis Jézuska itt van a közelben, 
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, 
S ne csak így decemberben. 

Rainer Maria Rilke: Advent

Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye, -
szelet fog, - készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

(Fodor András fordítása)

William Henry Davies: A TÉL SZÉPSÉGE

Ugye, szép a tavasz, mikor
rügy születik s madár dalol?
S ha daluk némul, szép, ugye,
nyáron a méh- és virágzene?
És nem szép, ha elmúlt a nyár,
hogy a levél, lehullva már,
cipőnk orránál kavarog
vagy sarkunkban ireg-forog?
Most tél van, beállt a patak;
sétálgatok a fák alatt:
öles hóban áll mindegyik,
odvukban mókus aluszik,
s bármily kicsiny az ág, a gally,
mindent fehér szirom takar.
Köszöntlek, tél! Te szépíted,
nagy virággá te építed
ezt a fát, ötven fekete
karját fehérrel vonva be,
míg a gallyakra millió
kis fehér kesztyűt húz a hó.

(Szabó Lőrinc fordítása)

József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

Csanádi Imre: Karácsony fája

A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép -
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő -
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.

Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának;
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.

Enyedi György: Karácsony

Ködszürke téli ég,

keringő hópihék,

száncsengő fuss hangja

vén harang bim-bamja.

                                         Kisfenyő csillogó                                           

sok narancs, mogyoró.

                                                     Érzed a friss kalács                                                   

csuda jó illatát?

Kacagás, víg ének

pipázó kémények

hó ül a faágon

karácsony, karácsony.