Tóth Bálint: Egy kisfiú születésére
A lucfenyőn rigó fütyült,
a hegyen pásztorcsillag ült,
s három nagyfülű csöpp szamár
hátán jött a három király.
A villamos szépen megállt,
a rendőr hármat szalutált,
néztük a furcsa menetet,
a kalauz is nevetett.
A buszról kucsmás, nagysubás,
fehérszakállú vén juhász
zökkent le, nyakában a kos,
övében fényes rézfokos,
bojtárja báránykát hozott,
és senki nem csodálkozott:
- Induljunk - mondták-, emberek,
látni a boldog kisdedet.
A küszöbön egy angyal ült.
- Még nem lehet! - szólt, s elrepült.
Fénylett helye, míg visszaszállt,
kaput, ajtót szélesre tárt,
s mentünk, hogy végre lássuk őt,
ki mindönk örömére jött.
Testén fehér pólya volt,
jászol helyett csöpp ágya volt,
lehelte boci meg szamár,
- álltunk, mint ki csodára vár -
s hogy felmutatta Mária,
sírt, akár más emberfia.
