2020. december 3., csütörtök

Adventi kalendárium

 Kedves Gyerekek! 

Ebben a kalendáriumban az adventi időszak mindegyik napjára találtok olvasnivalót. (Természetesen mindig csak az aznapit lehet kinyitni!)

Töltsétek kellemesen az ünnepvárás idejét ezekkel a szép gondolatokkal és történetekkel, amelyeket Timi néni válogatott össze Nektek.

A kalendáriumot itt találjátok: 

 http://www.advientos.com/destinatarios-publico.php?codigo=39241-4138



2020. december 1., kedd

Fekete István - 120 és 50

 

Százhúsz éve 1900. január 25-én született, és ötven éve 1970. június 23-án halt meg Fekete István, minden idők egyik legolvasottabb magyar írója. 

Az írót és műveit, a műveiben teremtett világot idézzük az alábbi linkeken elérhető rejtvényekkel. 

Ha szereted és ismered Fekete István regényeit, azért, ha még nem ismered, azért nézd meg a feladatokat! Akár kedvet is kaphatsz az olvasáshoz....!

Rejtvénysor:

 https://redmenta.com/?solve&ks_id=3208273

Szabadulószoba: 

 https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLScpcSWmqwZOh55C8lV1QjSDLb8PokNGtMIN5U5yMZV9oH9b8Q/viewform

Január 25-éig várom a bátor rejtvényfejtőket. A legügyesebbeket januárban ajándékkal jutalmazzuk a könyvtárban.

2020. november 29., vasárnap

Advent

Havat terel a szél az erdőn,

mint pehely-nyájat pásztora.

S néhány fenyő már érzi sejtőn,

miként lesz áldott-fényű fa,

és hallgatózik. Szűz utakra

feszül sok ága, tűhegye, -

szelet fog, - készül, nő magasba,

az egyetlen szent éj fele. (Rilke: Advent)



2020. október 20., kedd

"Ezekilencszázötvenhat, te csillag"

 



Balogh József: Múltidéző


Én nem tudok sokat még a korról,
amelyről nagyapám mesélt,
könnye súgta, kisunokám, egykor
hazánkban sok-sok ember élt.


Riadtan és rettegve az éjtől,

mert az álmot csengő rázta fel, 
majd a fojtó csöndet ötven éve
a kín tüze lobbantotta fel.


Meghurcoltak jaja úgy kiáltott:

Európa beléreszketett!
Aztán bérenc tankok dübörögtek,
és az ország újra temetett…


Megbicsaklott a nagyapám hangja,

én se szóltam, fáradt lett a fény,
olyan, mint az Idő némasága
a vén konyha apró szegletén.


Nem tudhatok sokat még a korról,

kölyök vagyok, szélvész kisgyerek, 
akit csibész barátai várnak, 
s nem érti a felnőttéletet.

De a lelkem mégis, mégis érzi,
miért sír a mamám és a papám,
s rossz alvóként néznek fel az égre,
az Istenhez suttognak talán?


Látom ma is, mindig újra élik

Az átriadt sok-sok éjszakát,
S angyaloktól rimánkodva kérik,
- míg minket, az unokákat nézik –
történelem, ne okozz Golgotát!

2020. október 6., kedd

Mesés napok voltak...

 A múlt héten Benedek Elekre  és a magyar népmese napjára emlékeztünk. Volt bőven meseolvasás, készültek a szebbnél szebb illusztrációk, nézhettünk bábelőadást, és persze nem maradt el a szokásos vetélkedő sem. Igaz, most nem a gyerekek jöttek a könyvtárba, hanem a feladatok mentek az osztályokba. A mesenapi rejtvényfüzet megdolgoztatta a kis csapatokat, hiszen meseismeretből kellett "vizsgázniuk".

Az ünnepélyes eredményhirdetésre a könyvtárban került sor.

A legügyesebb csapatok:

1. helyezett:  4.a - Fritz Gergő, Frühvirth Dóra, Gerencsér Hanna, Szili Szemere, Takács Amira

2. helyezett: 3.a - Baumann Bulcsú, Ináncsi Bettina Amina, Kecskés Nóra, Simon Ármin

3. helyezett:  3.a  Janó Elizabet, Tóth Lia, Vajda Valentin, Vajda Virág Vivien

Gratulálunk minden résztvevőnek. 





2020. szeptember 25., péntek

Szeptember 30-a...

... Benedek Elek születésnapja, a magyar népmese ünnepe

Ilyenkor, szeptember utolsó napjaiban már a vetélkedőre készültünk a könyvtárban. Az évtizedes hagyománnyal rendelkező programot a járvány miatt sajnos nem rendezhetjük meg. 

Helyette idén rejtvényfüzetet állítottam össze az alsó tagozatos gyerekeknek. Az osztályok 3-4 fős kis csapatai közös munkával oldják meg a játékos feladatokat. A hétfőn kiosztott füzeteket péntekig kell leadni a könyvtárban. A legügyesebb csapatokat jutalmazzuk.

Jó rejtvényfejtést, kellemes szórakozást minden mesekedvelőnek!


2020. szeptember 21., hétfő

Itt van az ősz, itt van újra...

Már nemcsak a naptár, de az időjárás is mutatja, hogy lassan beköszönt az ősz. Itt az ideje, barátkozzunk meg az új évszakkal. Talán Kányádi Sándor versei segítenek ebben:


Pipál a hegy


 

Pipál a hegy, s a hegy alatt
pipál a kémény.
Üresen tátong, nem ül a
gólya a fészkén.

Csupán a varjak csapata
portyázgat erre-arra.
Néma a kert, elcsörrögött
belőle a szarka.

A verebek még gondtalan
bukfenceznek a porban.
Süt még a nap, de melege,
a melege már hol van?

Jön az ősz


 

Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,

meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat
s harapja, kurtítja
a hosszú napokat.

Dombok hátán fut a szél


 

Dombok hátán fut a szél,
s fut a szél nyomán a
lombja után szaladó
tarkabarka nyárfa,

nyújtogatja a nyakát,
s hátratekint néha,
azt nézi, hogy megvan-e
vajon az árnyéka.

Fut a nyárfa, fut a szél;
fut az erdő: sárga
köpönyeget kanyarít
futtában magára.


Valami készül


 

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és

úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:

Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.