Valentin-napra...

Goethe: A kedves közelléte                               

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
    a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
    a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
    az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
    lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
    és partra döng;
a ligetben ha néma csend borul rám,
    téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármi messze válva
    összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
    Ó, jössz-e már?

                                                                                       
Juhász Gyula: Szerelem?
       Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
 

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
 

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
 

                                                                        

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Buda Ferenc: Ne rejtőzz el...

Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.

Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!

"A magyar erdők halk szavú krónikása"

 120 éve, 1900. január 25-én született Fekete István

   A mezőgazdászként végzett író 1936-ban, egy pályázatra írta első regényét, A koppányi aga testamentumát, amellyel első díjat nyert. A  török hódoltsági időket idéző ifjúsági regényből film is készült. 
   Legnépszerűbb műve, a Tüskevár két fővárosi fiúról szól, akik a Kis-Balatonnál töltik a nyári vakációt, ahol az átélt kalandok során rengeteg tapasztalatot szereznek, és megismerkednek az igazi természettel. A regény 1960-ban József Attila-díjat kapott, majd 1967-ben filmre vitték.
A regény és folytatása, a Téli berek, valamint a kisebb gyerekek közt népszerű Vuk is felkerült a 100 legolvasottabb magyar regény közé.
   "A magyar irodalom remeke, a Tüskevár úgy születhetett meg, hogy szerzője nem csupán tehetséges író volt, hanem a természet avatott ismerője is.Így teremthette újra könyvében azt az elveszettnek hitt harmóniát az ember és a természet között, amelyet tökéletesen megélni és átérezni talán csak a természeti népek tudtak. " (Részlet a mű fülszövegéből. Fekete István (2007): Tüskevár. Budapest, Móra Kiadó)
   Legismertebb állattörténetei: a Kele, a Lutra, A Bogáncs, a Csí, a Hú szereplői valódi állatok, nem állatmesei figurák. Megmaradnak eredeti állati mivoltukban, ugyanakkor nagyon szerethetők. Az író mélyen és alaposan ismerte állathőseit, így történetükből többet (és élvezetesen) tanulhatunk, mint a tankönyvekből.
   Élete utolsó éveiben írta meg - végül befejezetlenül maradt - önéletrajzi művét, a Ballagó időt. A regényben örök emléket állít boldog gyermekkora helyszínének, a Somogy megyei Göllének.
  
 Emlékezzünk Fekete Istvánra. Olvassuk műveit.

Január

Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.

(Radnóti Miklós: Naptár)

ADJON ISTEN MINDEN JÓT

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Jobb üdőt, mint tavaly volt,
Ez új esztendőben;
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
Jó termést és jó vásárt
Ez új esztendőben;

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Zsíros esőt, kövér hót,
Ez új esztendőben;
Bő aratást, szüretet,
Egészséget, jó kedvet
Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Drága jó bort, olcsó sót
Ez új esztendőben;
Jó kenyeret, szalonnát
Tizenkét hónapon át
Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Vegye el mind a nem jót,
Ez új esztendőben;
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg,
Ez új esztendőben!
(Népköltés)

Karácsony felé...

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben. 

(1902)

Boldog, békés karácsonyt!

Advent idején

Az advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”. (Pilinszky János)

Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?” (Márai Sándor)

„Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!” (Szilágyi Domokos)

„…amit a pásztor látott, azt mi is megláthatjuk, mert az angyalok minden karácsony éjjel fent lebegnek az égben, csak észre kell vennünk őket.
És nem a gyertyáktól, nem a lámpáktól függ, nem a holdvilágtól, avagy a napfénytől függ, hanem az a legfontosabb, hogy olyan szemünk legyen, amely meglátja az Úr dicsőségét.” (Selma Lagerlöf)

„Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa.”
(Rainer Maria Rilke)

„Karácsonyi rege
Ha valóra válna,                                                        
Igazi boldogság
Szállna a világra…”
(Ady Endre)

„Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.” (József Attila)

“Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.”
(Dsida Jenő)

“A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen
S ne csak így decemberben.”
(Juhász Gyula)

Olvasnivaló

Ezúttal Lois Lowry könyveit ajánlom elolvasásra.

Lois Lowry (eredeti nevén Lois Ann Hammersburg) amerikai írónő, aki elsősorban gyermekkönyveket ír. Kétszer nyerte el a Newbery Medal irodalmi díjat, először Számláld meg a csillagokat, majd nem sokkal később Az emlékek őre című regényeivel. Első önéletrajzi ihletésű regénye a Nyáron történt 1977-ben jelent meg. Regényeinek alapvető témája az emberi kapcsolatok fontossága. Az írónő jelenleg a Massachusetts állambeli Cambridge-ben él, négy gyermek édesanyja, nagymama. (forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lois_Lowry)


Az emlékek őre
A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő társadalmat a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik életévüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik, egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát.

Számláld meg a csillagokat
Nos, bátor vagy-e kicsi lány? - kérdi Henrik bácsi 10 éves unokahúgát. 1943-at írunk. Annemarie Johansen élete sajátos elegye a hétköznapi otthoni és iskolai életnek, az élelmiszerhiánynak és a náci katonák állandó jelenlétének. A bátorságról a kislány úgy gondolja, az a mesebeli páncélos lovagok erénye, az ő életében nem sok szerepe lehet. Amikor a német megszállók elkezdik a dániai zsidók összegyűjtését, Johansenék befogadják Annemarie legjobb barátnőjét, Ellen Rosent, s ettől kezdve a külvilág felé ő is a család tagja lesz. Ellennek és Annemarienak nagy lélekjelenlétre van szüksége, amikor a késő éjszaka a házba érkező náci tiszt az iránt érdeklődik, miért nem szőke Ellen is, mint a testvérei. A könyv olvasói - a főhős kislány nézőpontjából -megismerik a dániai ellenállást, azt a bravúrt, ahogyan csaknem a teljes zsidó lakosságot - mintegy 7000 embert - csónakokon, kis hajókon átmenekítik Svédországba. Lois Lowry története arra emlékeztet, hogy a háború és a terror idején is létezhet büszkeség és emberi tartás. 
(forrás: bookline.hu)