Őszi csokor

Aranyszegélyű fellegek
között szállnak a vadludak.
Alkonyul,-látni sem lehet
őket, csak hangjukat
hallani.
Nincsen már hegedűs tücsök,
csak kósza eső van, ami
csipeg-csöpög a fű között.
Ezüstös dér, vagy ropogó
hóharmat lesz reggelre itt.
A vetésekre takaró,
bizony az kell kikeletig.
A fának ködszakálla van,
Meglengetik a szelek,
s így hajtogatja hasztalan,
hogy esik, szédül lefele
utolsó ágrólszakadt levele.(Simon István)


"Eljött már a november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullanak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza." (Csokonai)

Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-meg-áll, lombot ráz.
Lombot ráz,
diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja, kurtítja,
a hosszú napokat. (Kányádi Sándor)



"Fehér rózsa feslik-foszlik,
vadszőlőlevél piroslik;

ősz jár kerti lugasra,

kezdi csupálni csupaszra.

Ősz, ősz, édes ősz. (Csanádi Imre)

"Begubózott az őszi erdő.

Csönd benne, álom és homály.

Se mókus, se bagoly, se zörgő

harkály nem riasztja már. 

A nap az őszi vad-csapáson

belopódzik lenyugtakor,

nézdel körös-körül vigyázón,

nem les-e csapda valahol. (Borisz Paszternak)

Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.(Radnóti Miklós)