"Olvadás szele indul,
rögöt eső puhít,
éber nap le-lepillant,
a síkon friss fű ütközik,
friss levél borít sövényeket,
rügy, mag és gyökér
nedve buzog s a hajtás fényre ér,
ösvény kócos virága nyit,
madár dalol és párt kerít.A tavasznál nincsen nagyobb,
mikor az élet felragyog..."
(C. G. Rossetti, Tótfalusi István fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése