Itt a tavasz!

Radnóti Miklós: Március

Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt
s zajong a március.
A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.

Áprily Lajos: Március

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka 
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?

Gyárfás Endre: Ébresztő

Ébresztőt fújnak

fürge rigók;

ledobja kertem

a hótakarót.

Ébred a hóvirág,

körültekint,

meglesi alvó testvéreit.

Parányi harangja

messzire cseng:

- Tőzike, ibolya,

ne szenderegj!

Salamon pecsétje,

téltemető,

sáfrány és kankalin,

bújj csak elő!

Bőrlevél, jácint,

ébredjetek!

Itt az év reggele:

a kikelet.