2020. január 21., kedd

"A magyar erdők halk szavú krónikása"


Kapcsolódó kép

 120 éve, 1900. január 25-én született Fekete István

   A mezőgazdászként végzett író 1936-ban, egy pályázatra írta első regényét, A koppányi aga testamentumát, amellyel első díjat nyert. A  török hódoltsági időket idéző ifjúsági regényből film is készült. 
   Legnépszerűbb műve, a Tüskevár két fővárosi fiúról szól, akik a Kis-Balatonnál töltik a nyári vakációt, ahol az átélt kalandok során rengeteg tapasztalatot szereznek, és megismerkednek az igazi természettel. A regény 1960-ban József Attila-díjat kapott, majd 1967-ben filmre vitték.
A regény és folytatása, a Téli berek, valamint a kisebb gyerekek közt népszerű Vuk is felkerült a 100 legolvasottabb magyar regény közé.
   "A magyar irodalom remeke, a Tüskevár úgy születhetett meg, hogy szerzője nem csupán tehetséges író volt, hanem a természet avatott ismerője is.Így teremthette újra könyvében azt az elveszettnek hitt harmóniát az ember és a természet között, amelyet tökéletesen megélni és átérezni talán csak a természeti népek tudtak. " (Részlet a mű fülszövegéből. Fekete István (2007): Tüskevár. Budapest, Móra Kiadó)
   Legismertebb állattörténetei: a Kele, a Lutra, A Bogáncs, a Csí, a Hú szereplői valódi állatok, nem állatmesei figurák. Megmaradnak eredeti állati mivoltukban, ugyanakkor nagyon szerethetők. Az író mélyen és alaposan ismerte állathőseit, így történetükből többet (és élvezetesen) tanulhatunk, mint a tankönyvekből.
   Élete utolsó éveiben írta meg - végül befejezetlenül maradt - önéletrajzi művét, a Ballagó időt. A regényben örök emléket állít boldog gyermekkora helyszínének, a Somogy megyei Göllének.
  
 Emlékezzünk Fekete Istvánra. Olvassuk műveit.


Képtalálat a következőre: „Fekete István idézetek”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése